Valkyr álma
Az éjszaka folyamán Valkyr is álmodott, de hogy jobbat-e, mint a testvérei, az már csak rajta áll:
Visszatért ugyanis a kastélyba, ismét a nyolcszögletű teremben állt. Körülnézve felismerte a terepet, minden épp ugyanúgy nézett ki, mint mikor itt jártak az este. Mögötte a bejárati ajtó, előtte a folyosó ami a kápolnába vezet, balra a főlépcső, jobbra az étkező. Jobbra indult hát, kicsit túlzottan is jól emlékezett mi fogadta a kápolnában őket. Jobbjával a kardját húzta elő, ugyanabban a ruhában volt, amit este viselt, csak az égésnyomok tűntek el róla.
- Lám-lám, milyen hamar újra láthatlak - az étkezőben, az asztalfőnél ült maga Strahd, és bár előtte is meg volt terítve, kényelmesen hátradőlve várta a lányt.
Valkyr kicsit elmosolyodott, leengedte a kardját és kicsit megcsóválta a fejét.
- Nem volt szép az esti műsor. A bátyám nagyon felbosszantottad - akaratlanul is a nyakára tévedt a keze, ahol a két zombi alaposan megropogtatta. - De visszakaptuk Tanngot...
- Mondanám, hogy sajnálom, de hazudnék - felelte a férfi nevetve. - Ez a kastély azért áll, hogy próbára tehesselek titeket.
- Mégis miért? Azon túl, hogy szórakoztassunk- mosolygott kicsit, kihúzta a széket vele szemben, leült és az asztalra tette a kardját. Hogy udvariatlan volt-e ilyet tenni? Talán.
- Pontosan azért - úgy tűnt, nem bánta a másik stílusát.
- Megértem az unalmad. De minek köszönhetem, hogy ismét itt vagyok? Ha szólni kívántál velem, ott voltam egész este. Beszélgethettünk volna, mikor a barátnőd ki akarta törni a nyakamat. Annyi mindent tudnék kérdezni, de nem vagyok ellene egy jóféle kihívásnak.
- Mert reméltem, hogy így jobban megismerhetlek. Messze földről érkeztetek, mégsem vagy olyan más, mint amennyire lehetnél.
- Mire vagy hát kíváncsi? És ha már gyógyító álmomban diskurálunk, egy pohár bort elfogadok mellé - legalábbis nagyon remélte, hogy álmában történt mindez, kicsit kereste is az erre utaló jeleket.
- Hát igyál - intett a nő elé. Vagy nem vette észre vagy most termett oda az a kancsó bor és a kupa. - Milyen a ködökön kívüli világ?
Valkyr megrezdült kicsit, nem szokott hozzá, hogy elkerülje valami a figyelmét, úgy tűnik a szava is elállt mert zavartan töltött csak magának.
- Más, mint itt. Elteltek az évek, megváltozott a divat, mások lettek a királyok, az országok... – kortyol egyet a borból. - Nem tartok vissza érdekességeket, csak nem tudom milyen információra tartasz igényt.
- Nem, ez így pont tökéletes - félrehajtotta a fejét, és mindentudó mosollyal figyelte. - Ilyet hordanak a finom hölgyek?
- Nem. Ezt Irinától kölcsönöztem, ha már vacsorázni jöttem. És ki kell ábrándítanom, bár nemesi a származásom, a finom hölgytől távol állok.
- Miért? Miért indultál útnak?
- Azért kértem kölcsön a ruhát, mert úgy véltem, ha a terület ura a kastélyába hív vacsorára, illendő megtisztelni. Ha tudtam volna, hogy megmozgathatom a tagjaimat is, nem erőlködtem volna a csipkével – felelte nevetve. – És azért, mert ahonnan én jövök az a dicsőség, ha az ember kalandokban tesz próbára erejét.
- Érdekes egy trió vagytok – mondta, és somolyogva előre dőlt. - A bátyád, Lars nincs elragadtatva ezért a kalandért, igaz-e?
- A kalanddal nincs gondja. Veled van – felelte nevetve. - Úgy véli szándékosan hátráltatod, és egy kissé protektív, ha rólunk van szó.
Strahd erre felnevetett.
- És te mit gondolsz?
- Ó, én tudom hogy szándékosan hátráltatsz, de engem nem zavar. Én érdekesnek tartalak.
- Ez bájos. Tetszeni fog itt akkor.
- Tetszik is. Főleg, hogy visszakaptam a kedvencemet. Ez kedves gesztus volt – felelte somolyogva egy korty bor kíséretében.
- Hogy senki sem mondhassa, hogy ne lennék vendégszerető – felelte vállát megvonva.
- Azért még mondják. Tudod, a zombi dolog miatt a teremben – emlékeztette nevetve.
- Nem tetszett a kis meglepetésem?
Derűsen figyelte a lányt.
- Mint mondtam, mindig örömmel állunk egy kaland elébe. Nem tetszett, hogy a mágiám alig ütötte át a termedet korlátozó átkot – felelte nevetve.
- A kastély tele van meglepetéssel. Ha nem tudtok egy ilyen apró problémán túllendülni, hogy szándékoztok a többi veszéllyel szembenézni? – kérdezte széles mosollyal, és oldalra hajtotta a fejét.
- Ezúttal felkészületlenül ért minket a próba. Legközelebb már nem ér meglepetés – felelte nevetve.
- Tehát szeretnél legközelebbet? – felvonja erre kicsit a vállát.
- Hát persze, megígértük, hogy jövünk, amint megöltük a banyákat – felelte nevetve és megvonta a vállát. - Miért hasonlítok Tatianara és Irinára?
- Hogy ne hagyj békét nekem? Ki tudja.
- Biztosíthatlak, hogy sem a sógornőd, sem az exed szellemét nem rejtem magamba.
- Miért vagy ebben ilyen biztos?
– Azért tudom, mert ugyanígy néztem ki ezelőtt egy héttel is, és a ködöket se élő se holt nem hagyhatja el.
- Az átok talán messzebbre ér, mint azt hittük.
- Megeshet, de Irinával akkor is párhuzamosan léteztünk egymással. Erre átok ide vagy oda, de egy lélek sem képes.
- A lélek nem tud egy megfogant gyermekben megtapadni, csak egy kész nőben... vagy félkészben. Táptalaj vagy, méghozzá kitűnő, az időzítés pedig tökéletes – felelte és elmosolyodott.
- Ne aggódj, felettem nem veszi át a hatalmat egyetlen hősszerelmes liba sem, aki megöli magát a szerelemért.
- Igen, ez valóban bosszantó tulajdonsága – felelte nevetve.
- Ezúttal rossz lóra tett, ha velem próbálkozik. Miért ilyen különleges az a nő? Szépnek szép, de ha itt vége az erényeinek, úgy nem túl sokrétű - kérdezte fejét ingatva
- Azért, mert hozzám tartozik. Miért különleges a kecskétek? - kérdezte megvonva a vállát.
- Nem az, csak szeretem, mert gödölye kora óta velem alszik. De azt véljük fejtegetni, hogy valami különlegessége mégis van, ha egy ilyen férfit így az ujja köré csavart – hunyorogva, kérdőn nézett rá.
Strahd bólintott erre egyet.
- Bizonyosan így van – felelte egy kicsit gondolkodva ezen.
- Miért teszel minket próbára, ahelyett, hogy összefogva együtt felszámolnánk az átkot?
- Abban meg mi lenne az érdekes?
- Ki tudja, talán könnyedén sikerrel járnánk és holnap már a ködtelen Brassóban kávézhatnánk. Ittál már kávét?
- Amit a barbárok főznek?
- Az a fekete főzet, igen.
- Rég nem láttam, nem gondoltam, hogy bárkinek ízlik.
- Elterjedt. Elég népszerű
- Érdekesen hangzik.
- Fogyasztasz mást is mint vért? Ha ennek vége a vendégem egy feketére.
- Nem, de majd megízlelem– felelte egy kicsit széttárva a karját erre.
- Szavadon foglak – kis mosollyal körbenézett. – Ne vedd zokon, de a pókháló már tényleg túlzás... ráférne a házra egy tatarozás.
- Csak nem a fészekrakáson töprengesz? - mosolyog azért ezen. - Elvinnéd a játékaimat?
- Hiszen mondtam – felelte nevetve. - Örömmel tönkreteszem őket, aztán majd a hegyesfülű barátod kisepregethet.
- Na de pont a Hollóvárban? - Nagyon nevetett a dolgon. - Még mindig haragszol rá?
- A helyszín variábilis – felelte megvonva a vállát. - Nem komolyan... csak egy kicsit zabos vagyok
- Rahadin sincs oda a vendégekért, ha ez megnyugtat. Ennek ellenére egész barátságos volt.
- Mint említetted, a vár urának vendége vagyok, megillet az udvariasság. Megkérdezhetem mi volt az ellentét Irina és közted?
- A férje, megrögzötten ragaszkodott hozzá. De hát nem lehet mindenki tökéletes.
- Mit kértél tőle álmában? Mert ha nem tévedek hasonló módszerrel társalogtál vele is.
- Álmában.. Milyen bájos. De tudod, jobb szeretem a személyes találkozókat.
- Tudod hol vagyunk, nemde? Bár ott nem vagy szívesen látott vendég, megtaláltál volna személyesen is - felelte somolyogva és töltött még bort magának. - Akkor hát mit kértél tőle személyesen az éj leple alatt, amitől szegény nő inkább felkötötte magát
- Amit tőled is - kis félmosolyra húzta a száját. - De most menj. Vár a hajnal és a banyák.
- Egész pontosan azt sem tudom tőlem mit kérsz – nevetett fel, majd felállt - Akkor hát neked is lassan eljön a pihenés ideje. Álmodj csak rólam tovább, nekem még rendet kell tennem a földeden.
___________________________________________________________________________________________
- felkelve arra ébredek, hogy jó illatok vannak
- Ismark fogad, hazajött Juli (házvezetőnő), és elkezdtek hazatérni az emberek
- közeli tanyákon és Vallakban voltak
- a farkasok miatt mentek el korábban, de így, hogy nem jönnek, vszeg visszajönnek
- Magdi néni a helyi gyógynövényes, Vallakban van a menyének fogadója, oda költözött, amikor jöttek a farkasok
- Ismark el akar menni Vallakba, hogy visszahívja az embereket
- Strahd szolgái a vámpírok, ők a legelvetemültebbek
- Apja találkozott az egyik arával (Ludmillával), rögtön tudta, hogy vámpír
- hárman vannak, ők járják a földeket, és intézik, amit az uruk parancsol
- a nevüket félik, és aki teheti, elkerüli őket
- az apját itt mindenki szereti
- ha nincsenek itt rémfarkasok, biztonságos a vidék
- vannak itt gárdisták, ha épp csak kell rendet fenntartani
- Vallakba mentek, vissza kellene hívni őket, hogy legyen, aki a zsiványokat távol tartja
--> amikor keltem fel a többieket, majdnem megeszem a maradék pitét => kint széttaposom, hogy ne legyen kísértés
- minden Margo mama pékségéből jön itt, de csak a pite 100% gyere, a liszt max maradvány
_______________________________________
Jóslat:
Múlt:
Prédikátor - eltökéltség, felvilágosodás/megvilágosodás, azok, akik egy istenséget, vagy egy közös értékrendet követünk, v egy magasabb cél
Jelen:
- fordított Fösvény - hoarding, akik visszafordíthatatlanul boldogtalanok, a pénz maga jelentéktelen --> kapzsiság legrosszabb része
- Oltalmazó - személyes erőre utaló vágy, mágia, tudomány, elme győzelme, akiket a logika, és az okfejtés vezérel.--> valami felett elsiklunk => VALID
- Enyveskezű - vagyon megszerzése a jó cél érdekében, azok akik lopnak, v szépség, tulajdon, ártatlanság, barátság, hírnév elvesztése
Jövő:
Látó - inspiráció, éles elme, jövőbeli történés, aminek a kimenetelét az éles elme dönti majd el
_______________________________________
Teszteljük és felmérjük Doru erejét //fiz 15//.
Úgy döntünk, megnézzük Margó mama pékségét.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.